K.Á: Érdekes szakmád van, amit úgy gondolok, hogy csak szívvel, lélekkel lehet profin csinálni. Mikor és miért választottad ezt a szakmát?

B.E: Már 14 éves koromban tudtam, hogy lópatkoló kovács szeretnék lenni. Semmi más alternatíva nem szerepelt a terveim közt. Bár kicsit kanyargósan jutottam oda, ahol most vagyok, de úgy érzem, jó döntés volt számomra. Németországban dolgoztam évekig, ahova a mai napig visszajárok tanulni, fejlődni, újdonságokat tapasztalni.

K.Á: Bevallom, nekem nem sok közöm van a lovakhoz, de mikor fotóztam a munkád, lenyűgözött a határozottságod, pontosságod, profizmusod.

B.E: Ezt nem is lehet másképpen csinálni. Fizikálisan is és szakmailag is nagyon oda kell figyelni, hiszen egy lónak rettenetesen nagy az ereje. Ehhez kell a fizikum, határozottság. Szakmailag pedig azért fontos toppon lenni, mert egy lópatkoló kovácsnak nem csak annyi a dolga, hogy megpatkolja a lovakat, hanem észre is kell vennie a problémákat, kezelnie is kell tudnia és mindezt úgy, hogy a lehető legjobb módszert, eszközt használja fel ehhez. A munkám java részét a gondok orvoslása teszi ki.

K.Á: Erről mondanál pár mondatot? Én mint laikus azt gondolnám, hogy ez állatorvosi feladat. Mennyire mélyen „mész” bele egy problémába, mennyit tudsz Te segíteni?

B.E: Ha gond van a ló járásával, ha nem úgy mozog ahogy kellene, ha nem hozza a várt eredményeket, gondolok itt a sport lovakra, akkor engem keresnek meg a tulajdonosok, mert az esetek nagy többségében a patával van gond. Ehhez pedig Mi értünk lópatkoló kovácsok. Nem véletlenül kellett annyit tanulni a ló anatómiájáról sem. Érzőidegileg tudok én segíteni. De ha már odáig eljutunk, akkor elég nagy a baj. Sok idő, sok munka, de minden helyre hozható a megfelelő módszerrel, odafigyeléssel. Vallom, hogy egyszer kell rendbe tenni a dolgokat, de akkor alaposan, tökéletesen.

K.Á: Van ami a szíved csücske, amit szívesebben csinálsz?

B.E: Nekem minden ló egyformán fontos. Volt mikor már a vágóhíd felé baktató lovat hoztam vissza és tettük helyre az életét és mindez egy megfelelő patkolásnak volt köszönhető. Ezek olyan megérintős dolgok. De nagyon szeretem a sportlovakat. Ugye náluk hatványozottan oda kell figyelni a patákra. Már tanuló éveim alatt Vb-s lovakat volt szerencsém patkolni, nem lehetett hibázni. Azóta is közel állnak hozzám a sport lovak.

K.Á: Láttam van egy jól felszerelt műhely kocsid, amiben minden eszközt meg lehet találni, ami a munkádhoz szükséges. Területileg merre dolgozol? Mi az a távolság, ami számodra még belefér.

B.E: Igen, a kocsimra büszke vagyok, a sok év alatt ki lett tapasztalva, hogy mivel kell felszerelnem. Mivel „meleg” technikával dolgozok, még egy kazán is be lett építve. Már nem szeretek  messze területekre elmenni, az utazás nagyon sok időt elvesz. Mivel Komárom-Esztergom megyében lakom, így ezen a megyén kívül még eljárok Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér és Pest megyébe. Messzebb nem szeretnék menni, de szívesen foglalkozok a hozzám hozott lovakkal.

K.Á: Még nagyon sokat tudnék kérdezni Tőled, Te meg órákat tudnál beszélni erről a témáról, de ha itt, az online világon keresztül adhatnál egy tanácsot a lótulajdonosoknak, mi lenne az?

B.E: Talán a legfontosabb tanácsom az lenne, hogy egész évben, de télen és nyáron kiemelten fordítsanak nagy figyelmet a patkók ápolására, vagy megfelelő emberre bízzák csak rá!

Kérdéseitekre, szívesen válaszol telefonon vagy email-ben is, keressétek bátran!